Damon Salvatore és Enzo a cellában ülnek; Damon visszaemlékezik öccsére, furcsa, szokatlan vigyor kíséretében.
Numb
- Szóval, volt ez a nő, aki veled
is meg a bátyáddal is járt – összegezte a hallottakat Enzo, és gunyorosan
mosolygott rá a cellaszomszédjára.
- Aha. Aztán élve eltemettük a
templom alatt – felelte Damon, és egy minden érzelmét eláruló fintort társított
mondandójához.
- Katherine volt minden baj
forrása. Miatta lettünk vámpírok, és miatta nem vagyok jó viszonyban Stefannal
sem – folytatta, és gondolataiba merült. Igen, a legnagyobb probléma jelenleg
az, hogy nem tartják a kapcsolatot, már évtizedek óta. Hiányzott neki, hiszen ő
volt az egyetlen megmaradt rokona, az egyetlen, akire számíthatott volna.
Volna. Ha egyikőjük sem olyan makacs. Ha ez a nő nem ugrasztotta volna őket
egymás ellen.
- Sajnálom, haver. Tényleg.
- Ne sajnáld, én se teszem –
vigyorgott a férfi, és tőle szokatlan módon a hajába túrt. Már hogy ne bánta
volna, hogy a testvéréről nem tud semmit. De fő a látszat. Aki kívül erős, belül
is az; annak kell lennie.
- De legalább – köszörülte meg
torkát Enzo -, legalább tudod, hogy valakid van odakint. Hogy valaki vár,
valakihez tudsz menni szükség esetén.
- Ja – hagyta rá a másik. Stefan
nem akarja látni őt, ez világos volt. Most valahol a világ másik felén lehet,
és élvezi a jóllakottságot és a kényelmet. Neki biztos nem kell szenvednie valami
pszichopata doki műszerei alatt.
Csak néhányszor futottak össze,
miután vámpírlétük kezdetén elváltak útjaik – ezek a találkozások legtöbbször
temetéseken, harcmezőkön, és egyéb vidám helyeken történtek, ahol a „beszélgetések”
kimerültek pár acsarkodó szóváltásban és arckifejezésben. Bátyja mellett ott
állt Lexi, egy barát, egy társ; de neki semmije és senkije nem volt.
- Szar dolog a magány. Meg a
remény is – jegyezte meg egyszerűen, majd a másik oldalára fordult. Szeretett
volna megint az ezernyolcszázas években lenni, önfeledten belevetni magát
testvére karjaiba, együtt lovagolni, vonatra szállni, felébredni még napkelte
előtt. Már soha nem lesznek olyan viszonyban, mint akkor voltak.
Csend borult a cellákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése