Kedves naplóm!
Ma egy igazán jó napot tudhatok
magam mögött. Szépen, lassan, de biztosan haladok a tervemmel. Lydia elfogadott
táncpartnerének, és ma együtt vásároltunk! Már alig várom, hogy elvihessem a
bálra, és megláthassam abban a csodaszép ruhában!
Először nagyon bizonytalan volt
velem kapcsolatban, csak úgy flegmán adogatta nekem a ruhákat, amiket fel akart
próbálni. De ő még ezzel az arckifejezéssel és viselkedéssel is gyönyörű.
Őszintén örültem, amikor Allison magunkra hagyott minket, és követhettem ezt az
eperszőke istennőt az öltözők felé. Úgy tizennégy ruhát próbált magára, és én
voltam az, aki az összesben megcsodálhatta, és mondhatta, hogy mindegyikben
tökéletesen néz ki. Én voltam az! Igen! Igen, kedves naplóm, ma Lydia Martin végre
közel került hozzám annyira, hogy merjen bízni a véleményemben. Persze nekem az
összes ruha tetszett, de ő mindegyikben talált valami kifogásolni valót. Ez túl
rózsaszín, az túl hosszú, amaz túl sötét – így végül egy rövid, ezüstös mellett
döntött, amelynek derekánál egy fekete csík húzódott, kiemelve csípőjét. Észvesztően
jól állt neki. Tökéletes harmóniában állt a szemével, és, de ez csak az én
véleményem, a hajával is.
Nem tudom, mit csináljak a bálon!
Melyik nyakkendőm az, amelyik tetszene neki? Már alig van időm, ráadásul egy
csomó elment azzal is, hogy Scottnak öltönyt szereztem. Most meg itt írogatok,
mintha muszáj lenne. De ma este végre elfeledkezhetek kicsit az Alfáról, meg az
összes vérfarkasos baromságról, mert táncolni fogok Lydiával! Én kísérhetem a
bálba! Talán, ha úgy hozza a helyzet, még meg is csókolhatom – végül is már
nincs együtt Jacksonnal. Hála Istennek.
A ma este egy hatalmas nagy
lehetőség, és ki is fogom használni!
Majd megírom a bált, elejétől a
végéig. Lydiával megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése