Itt egy kis édi Stydia fanfiction, de csak azért, hogy örüljetek.
Ihlette ez a zene.
Ihlette ez a zene.
Jus the way you are
- Oké, Lydia. Csak áruld el, mit
hallasz – próbált meg nyugodtan beszélni, de hangja remegett. Rossz előérzete
volt.
- Hangokat. Sut… suttognak.
Rólam. Rólad. Rólunk…
Stiles figyelte a lány minden
mozdulatát. Nem akart lemaradni egy pillantásról, egy kisujjmozdításról sem.
Minden jelet észre akart venni, ami a banshee érzelmeit árulta el. Idegesen
járkált föl s alá, várva, hogy a másik többet mondjon. De nem mondott.
Amióta Malia és Stiles egymásra
találtak, Lydia folyton túlvilági pletykákat hallott, kettejükről. Tudta,
érezte, hogy ez nem véletlen; de azzal is tisztában volt, hogy egy kapcsolatba
nem avatkozhat bele csak úgy. Nem is akart, hiszen jól esett neki már az is,
hogy a fiút boldognak látja.
- Mit suttognak? – kérdezte Malia
türelmetlenül, és idegesen járatta a szemét barátja és a lány között. Nem
tudta, nem tudhatta, hogy mielőtt ő megjelent, Stiles évekig gyengéd érzelmeket
táplált az eperszőke hajú osztálytársa iránt.
- Nem tudom pontosan – hazudta a
kérdezett, és felsóhajtott. Nem, ezt nem akarja így elmondani. Csak zavarja a
dolog.
- Tényleg? – kérdezte gyanakvóan
a fiú. Sejtette, hogy mi áll a háttérben, de szerinte sem illett volna beavatni
jelenlegi kedvesét a kihűlt érzelmek taglalásába. Nem akart felesleges
féltékenységet és rossz viszonyt a két lány között.
Lydia megsemmisült pillantást
küldött felé, amiből valószínűsítette a túlvilági pletykák mibenlétét.
Udvariasan megkérte Mailát, hogy ugorjon le a boltba valamiért, aki, ha ki is
fejezte nemtetszését, azért eleget tett a kérésnek.
- Már elmondhatod – suttogta, és
bizalmasan a régi szerelme elé sétált. Szeme tele volt megértéssel, és, ha nem
is akarta bevallani magának, könnyekkel.
- Tudod – kezdte Lydia, miközben
a fiú háta mögé nézett -, azt akarják, hogy mi ketten együtt legyünk. Szerintük
nekünk ez a sorsunk, és hibáztatnak, amiért ezt eddig nem vettem észre.
A két szempár végre találkozott.
Fájdalommal és sajnálattal teli szempárok. Tudták jól mind a ketten, hogy a
kapcsolaton nem változtathatnak; de nem is akartak. Stiles végre boldog volt.
- Nézd. Életem nagy részében
szerettelek, úgy, ahogy vagy. Ez nem is fog változni. Mindig az elsők között
leszel, csupán az érzéseim változtak egy kicsit – nevetett idegesen, ahogy
átölelte a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése