Niklaus Mikaelson, nyolcvanas évek, Japán, macska, meg nem értett lelkek, fürdősó.
A hibrid és a macska
Japán. 1984. Ködös, esős
novemberi délután.
Niklaus Mikaelson teljes
hosszában és szélességében nézegeti a csecsebecsékkel telezsúfolt kirakatot a
forgalmas főutcán. Drága parfümök, olcsó porcelánszobrok, idejétmúlt írószerek
csodálatos harmóniája lengi körbe az üzlet egyik falát képező üveget.
Belép.
Művészet minden apró zugban. A
rádióból halk nyugatias japán zene szól. Zöldtea és rágógumi illata lepi el
orrát, amint egy antik tükörből néz farkasszemet önmagával. Az idős eladó
kérdésére egy bólintással válaszol, és újra kilép a nyüzsgő életbe.
Macskanyávogás. Elfojtottan, a
vasút mellől. Egyszerű kartondoboz falai között fedezi fel a hang forrását.
Esernyő az állat fölé, nehogy megfázzon. Ajkai félmosolyra húzódnak. Egy-egy
odaadó érintés.
Továbblép.
Boldog szuszogás és jóllakottság
terül el a díszes szőnyegen. Esőillat. Halk, nyugatias japán zene, egyenesen a
rádióból. Édes semmittevés. Verseskötet a kézben.
A férfi lábát kellemesen
simogatja a kád forró vize. A délutáni üzletben vett, kétes eredetű fürdősó.
Sáros tappancsok. Dorombolás.
Két magára hagyott, egymásra
talált lélek békés, váratlan találkozása a pislákoló lámpa fényénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése