Szóval jöjjön egy százszavas Dean Winchester főszereplésével, akit kedvenc öcsköse megint magára hagyott.
Itt hagyott. Megint.
„Soha többé nem akarlak látni! Elegem van
belőled!”
Üvöltött. És elment. Mindig,
mindig itt hagy. Utálom ezért. Legszívesebben a fejét is lepofoznám a helyéről.
De mindig, mindig visszajön. Nem bírja nélkülem. Együtt jobbak vagyunk.
Erősebbek. Most is vissza fog jönni. Mindkettőnknek kell az egyedüllét.
„Menj! És soha ne gyere vissza!
Ne keress!”
Üvöltöttem. És elmentem. Az
Impala kormányára potyogtak könnyeim. Ösztönösen sírtam, amikor magamra
hagyott.
„A rohadt életbe is, Sammy”
Suttogtam ilyenkor. Magányos
voltam nélküle. Neki szüksége volt rám.
„Szeretlek”
Tudja ő is. És viszont szeret.
Testvérek vagyunk. Folyton harcolunk. Ő lázadt, itt hagyott minket. Én megint maradtam.
Mindig maradok, amíg élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése