Spoiler a 4x08hoz; Derek összefoglalja életét, mert az nagy valószínűséggel a végéhez ért.
Az iromány nyomokban ehhez a dalhoz köthető.
Az iromány nyomokban ehhez a dalhoz köthető.
Bleeding out
Minden megváltozik lassan. Minden
erőm elhagy, és nem leszek más, csak egy egyszerű, hétköznapi, gyenge ember.
Mindenkinél erőtlenebb leszek. Egy használhatatlan bábu.
Nem is tudom, mikor kezdődött.
Talán amikor visszatért a jelenbeli énem, hátrahagyva a múltat, azt a boldog,
ártatlan kis kölyköt, aki voltam. És –
ami a legjobban zavar – semmit sem tehetek ellene. Tudom, érzem, hogy nem is
olyan sokára már az emberi, általános képességek is el fognak hagyni –
megvakulok, megsüketülök, lebénulok, végül a szívem is megáll.
Mi lett belőlem? Egykor én voltam
az első számú körözött a megyében, mégsem rémített meg semmi. Én voltam az
ijesztő, veszélyes Derek Hale, a nagy tűz túlélője, a farkas, akitől mindenki
félt. Én voltam az, aki nem engedett közel magához senkit, én voltam az, aki
megmentette azt, akit meg kellett, és ugyanígy megölte azt, akit muszáj volt.
Én voltam az, aki elvágta a saját nagybátyja torkát, én voltam az az alfa, aki
bármit megtett a falkájáért, és én voltam az, akinek annyi fájdalmat kellett
elviselnie.
És most?! Egy ember tanít
fegyvereket kezelni. Egy nőnek (!) kell figyelnie rám; engem kell megmenteni,
és ha eljön az ideje, engem kell majd megölni is. Most én vagyok az elesett
harcos, aki számára már nincs jövő. Könyörületből fognak megölni – és még csak
nem is az ellenségeim. Gyáván, gyámoltalanul fogok meghalni.
A szemem játszott már aranyló
sárgában, hideg acélkékben és metsző vörösben is – most viszont egy élettelen,
szürkés színt mutat a világ felé. Orrom tapasztalt már annyi messzi szagot,
érzelmekkel dúsított illatokat, fülem a kilométernyi távolságokból jött apró
neszek helyett csak annyit hall, amennyit a közeli külvilág megenged.
Idegen minden emberi érzés,
minden nyugodt, eseménytelen telihold. Ismeretlenek a nem változó körmök, a
fölös energia, a farkasölőfű semleges hatása. Minden megváltozik. A régi énem
már csak ködös emlékekből integet vissza nekem. Már lassan el is felejtettem,
milyen a vér illata, a dörömbölő szív erőteljes lökései és az erő, amivel ha
akartam, visszafogtam magam, ha akartam, vadállattá, szörnyeteggé váltam.
Egy névtelen senkivé válok. Aztán
meghalok, úgy, mintha nem is léteztem volna. Csak néhányan fogják a nagy,
rettegett, veszélyes Derek Hale-t emlegetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése