Másodév

Hát, el is kezdődött már egy hónapja a második évem, és mivel úgyis olyan rég írtam ide, hát gondoltam, why not now? :D

Suliban nincs semmi különös, bosszankodtam kicsit az órarendemen (neptun csak két óra után engedett be, és így már csak csop2-ben volt hely nekem, ami azt jelenti, hogy hétfőn is van egy órám nap közepén, ami katalógusos, meg pénteken is van három, a harmadik negyed6-ig tart, így csak szombat reggel tudok hazamenni, ha nem lógok), de már egész jól kibékültem vele.

Illetve: bár ez az egy hónap alatt mindössze kétszer láttam a srácot, de van egy ájk-s férfiú, aki szerintem hasonlít az ifjú Perselusra, meg ilyen csinin szokott felöltözni is :P. És a héten a buszon egy csoporttársam felhívta a figyelmem még egy srácra, aki viszont a Peetára hasonlít :DD. Mik vannak itt... ;).

A koliban idén is Dettivel vagyok, valamint egy elsőéves óvópedessel, a Dodóval, aki szintén nagyon jófej és jól lehet vele hülyülni :DD. 

Szülinapomra pedig Zsoltiéktól azt a tortát kaptam ott fönn, hát azt hittem, hogy nem hiszem el, és nem mertem felvágni sem, annyira kis szép volt *w*.

És egyik pénteken ott aludtam Mártiéknál (este az ájk-s facebook-csoportok tagjait stalkoltuk persze, hogy megtaláljuk a Pitonkát, akit elneveztünk Iminek, és kiderült róla, hogy Kristóf, meg azt a srácot, aki neki bejövős, őt Gyurinak hívjuk, de még nem sikerült az interneten rátalálni). Szombaton az Útvesztőt néztük nagyba, amikor Márti anyuja bejön és hív, hogy segítsünk neki valamit megemelni. Jó, kimegyünk vele a konyhába, és ott volt Anna, aki belopózott egy tortával, Mártinak meg nekem :DDDD persze Márti tudta, hogy jön meg hogy ott van, de én meg nem sejtettem semmit :DDDD. Aztán velük parodizáltuk az Útvesztőt és a Bosszúállók első részét, hát szakadtunk. :DD (főleg azon, ahogy kibontakozott és bonyolódott Steve és Tony párkapcsolata) Majd felolvastuk a fanficet, amit Márti írt, és mi voltunk benne az útvesztős srácokkal együtt ;). Naaagyooon jóóó hétvége vooolt.

Ma meg Lackó rám írt, hogy mizu van velem, megemlítettem neki, hogy várom az Odaát új részét, ami talán már holnap, vagy még ma fent lesz felirattal, jó ezt megbeszéltük, aztán rögtön azt kérdezte, hogy állok a pasikkal... ejj már, ha az olyan könnyű lenne, hogy csak felkapnék egy nekem tetszőt az utcán s onnantól már járnánk, akkor nyilván már jól állnék velük :'D. Meg hát én sem szólok bele a magánéletébe, ő is leszokhatna arról, hogy beleszól az enyémbe. 

Erről viszont meg kell említenem, hogy tegnap eszembe jutott a 8.os blogom, illetve a bejegyzések, amiket akkor írtam. Olvasgattam belőlük, és rá kellett jönnöm, mekkora egy idióta voltam akkoriban, milyen rossz volt a helyesírásom, hogy a mondatok végére mindig tettem egy xD-t, akkor is, főleg akkor, amikor nem közöltem semmi vicceset, illetve, hogy egész egyszerűen mindent, de mindent leírtam részletesen minden egyes napomról, hogy mit ebédeltem, és mikor mostam hajat, hogy melyik szünetben hányszor láttam a srácot, aki tetszett...

És rájöttem arra is, hogy az önbizalmam nagy részét ezek a kis viszonzatlan vonzalmaim vitték el. Hogy mindig vissza lettem utasítva, és már az utóbbi időkben ezért is nem merek senkinél kezdeményezni. Meg úgy egyáltalán. Van ez az állandó érzésem, hogy nem kellek senkinek, és nem is fogok kelleni, mert hát miért is kellenék.

Ez pedig nem jó.

Az viszont jó, hogy sem tavaly, és eddig idén sem epekedtem úgy nagyon senkiért, így nem is kellett pofára esnem :D. Jó, ott volt a szőke gyerek, Akit Nem Nevezünk Nevén, de a vonzereje sajnos mínuszba csökkent, amikor megláttam, hogy cigizik :/ amúgy is fura, néha tele szájjal köszön nekem, néha meg elmegy mellettem egy szó nélkül. hát ehhez nem sokat tudok hozzászólni

Na jó, azért Emppuhoz még mindig köt a sírig tartó szerelem, ezt nem tagadom. :D

Azt hiszem, ezek így a legérdekesebb dolgok, amikről most magammal kapcsolatban írni tudok. Bye bye.