Youth

 

Egyetemista életembe vezető apró lépéseim, környékmegismerés, és persze az első egyetemista buli. ~hosszú, leíró, néhány ponton unalmas szöveg~

Kezdeném egy aprósággal: eredetileg terveztem írni a gólyatáborról, de a képek későn kerültek a birtokomba, és ez az ihlet véglegesen elveszett. Úgy összegezném, hogy nagyon jól éreztem magam, sok aranyos embert megismerhettem, és a legtöbben szimpatikusak voltak.

Tehát Budapest. Angyalföld, Szegedi út, a Béke tér közelében. Kórháznak is beillő folyosó, zuhanyfüggöny nélküli zuhanyzó, festékszagú, polcmentes és egész üres szoba. Egész héten a Dettivel voltunk ketten (aranyos japán, japán rock, rock, Nightwish fan csajszi, akit a gólyatáborban az ereklyének számító pulcsija miatt szúrtam ki), mert a 3. szobatársunk nem szándékozott még bejönni. Akit egyébként én például nem is ismerek. 

Sokat csavarogtunk. Ellátogattunk a Hősök terére (mert két buszmegálló tőlünk), az Arénába, néhányszor a suliba, környékbeli kajáldákba... De gyakran csak punnyadtunk, és megesett, hogy tizenegyig aludtunk.

Bébemmel meg Alettával is találkoztam párszor, hiszen gyalog is öt perce lakunk egymástól. Ami nagyon jó. :)) Voltam fönt náluk, nem is kell mondanom, hogy az ő új lakóhelyük mennyivel jobban felszerelt és hangulatosabb, mint a miénk.

Voltam a hallgatói fórumon és angol szintfelmérő teszten, ahol 50ből 41 pontot sikerült szereznem, így, mint később kiderült, bekerültem a hétfői haladó csoportba, a bácsihoz, Mártival.

Mivel szombaton költöztem, három napot egyedül voltam a szobában, így volt időm kicsit egyedül felfedezni a környéket. A legfontosabb dolgok megtalálhatóak: Lidl, Rossmann, két kínai fastfoodos, gyrosos, pékségek, utcánként Coop, milliónyi bank, posta, gyógyszertár... tehát van minden, körülbelül öt perc sétatávolságban. Ráadásul a forgalom sem nagy, így az éjszakai zajokat is el lehet viselni.

Egyik este felhívtak minket egy fiúszobába, ott voltunk páran, és beszélgettünk. Megjelent Jenő, a karbantartó(?), aki nagyon, de tényleg nagyon jófej. Kicsit a Ficsorra emlékeztet, csak fiatalabb, sötéthajú verzióban. 

És túlestem az első egyetemi bulimon, ami nekem nem volt egy nagy élmény. Előtte a Fruzsiék szobájában voltunk és vodkasprite-ot ittunk, megjelent Kristóf meg még pár csoporttársa. A lányokkal nem sokkal később indultunk be a városba, ahogy leszálltunk a metróról, zuhogni kezdett az eső. Nagyon megáztunk, ahogy futottunk, végül megállapodtunk egy Udvar rom nevű helynél, ahol szinte rögtön lecsapott ránk egy söröző apuka. Továbbálltuk, és betértünk eredeti célunk kapuján, fél tizenkettőkor. A Doboz. Szánalmas hely (sok pénzért), szánalmasan kicsi tánctérrel, szánalmas zenével (lehetetlen volt józanul táncolni rájuk), borzasztó nagy, lökdösődő, tapizó tömeggel. Nem éreztem jól magam ott. Aztán negyed kettő körül sikerült rávennem Dettit, hogy menjünk, így el is indultunk. A Deák téren szobatársamat megtalálta két idióta, kigyúrt pávagyerek, és rosszabbnál rosszabb dumákkal próbálták befűzni őt. Végül háromnegyed háromkor betoppantunk ismét a szobánkba, és fél négykor már aludtunk is.

A vonatozás egyszerű, hiszen a Keletiből sok vonatom jön, és oda sok is megy; az állomás a kolitól pedig három buszmegállónyira van.

Kelletlen vendégeink is akadtak néha; például Sáska úr, akit nagy fansikolyokkal üdvözöltünk, valamint egy büdösbogár az ablak mellett, egy aranyos futó pók a lábamon, és egy kukac, aki a falunkon érezte jól magát.

Nagyjából ennyi lenne. Holnaptól óráim is lesznek, kíváncsi vagyok rájuk.